Fiatalok vallomásai a párkapcsolatról

Főiskolás hallgatókat kérdeztünk meg a párkapcsolatok mai jellemzőiről, tartalmáról, jelentőségéről. A vizsgálatban résztvevő fiatalok életkora 19-25 év, néhányuk már menyasszony, vőlegény, vagy több éve együtt él a párjával. Lakóhelyük településjellege különböző, családi hátterük, ott megélt, szerzett tapasztalataik heterogének, de a vélemények abból a szempontból is szerteágazóak, hogy a párkapcsolatban kialakult élményeik milyen jellegűek voltak. Láthattuk, a vélemények sokféle hatás alapján alakultak ki.

Megváltozott a férfi-nő viszony

Az egyéni megnyilvánulások alapján sokszínű képet kapunk a férfi-női kapcsolatokról. A "párkapcsolat" elnevezést többen pontatlannak tartják, mivel a barátság is besorolható ebbe a kategóriába. A párkapcsolat fogalmát úgy értelmezik: "A párkapcsolat férfi és nő közötti kölcsönös megbecsülésen és szimpátián alapuló szeretetkapcsolat. A párkapcsolat két ember szoros kapcsolata. A párkapcsolat azt jelenti, ha egy férfi és egy nő igazán szívből szereti egymást, megbíznak egymásban, jóban-rosszban együtt vannak és e kapcsolatuk házasságban teljesedik ki. Egy párkapcsolat két ember kapcsolata, amely a közös beleegyezésen és lemondáson alapszik."
Ma már a férfi-nő kapcsolat is jelentősen megváltozott. A többség természetesnek tartja a nem törvényesített ("szentesített") együttélést, ám a társ megnevezésében ("barátom", "kedvesem") kissé elbizonytalanodtak. A vallomástevők feltehetően foglalkoztak már ezzel a témával, akár csoportos beszélgetésen vagy egyéb irányított formában. A névtelenség mögé elbújva egy-egy cinikus megjegyzéssel felszínes megállapítást tehetnének, mégsem ezt választják. Válaszadásaik mögül felelősségteljes magatartás körvonalazódik.
Magabiztosan vagy elbizonytalanodva írják le életük legnagyobb élményét, kilátásaikat, fenntartásaikat. Talán sok esetben "illedelmesebbek", "bölcsebbek", helyenként konzervatívabbak, mint a közmegbotránkoztató látvány azt sejteni engedi. Több megnyilatkozás arra enged következtetni, hogy egy elidegenedési folyamat "áldozata" a szerelem is. A legsajnálatosabb tény, hogy sokan a szerelmen kívül nem találnak barátságra, éltető kollektívákra, tápláló és megtartó családi bázisra.
A hallgatók véleményeiből, három fő komponens rajzolódik ki, amely számukra a párkapcsolat létrejöttének, majd stabilitásának a feltételeit mutatja, és egyben sorrendiséget is jelent.
Elsőként igen nagy százalékban az emberi értékeket jelölték meg. (Például: hűség, bizalom, szeretet, szerelem, megbecsülés, odafigyelés.) Második helyen az anyagi okokat sorolják fel. Kitűnik a véleményükből, hogy milyen anyagi háttérrel rendelkeznek a fiatalok, és nem szívesen mondanak le ezekről a javakról, úgymond szegényebb partner miatt. Harmadik helyen igen sokan a hasonló világnézeti, és ezen belül is a vallásos véleményeken keresztül tükröződő párválasztást említik, amely egyben a családi háttér vallásos nevelését is jelenti.

Családi háttér és bizalom

A szerelem tartalmával, új formáival a család szerepe is megváltozott. A szülők legfőbb feladatuknak tekintik, hogy gyermekük boldogulásához minden feltételt megteremtsenek. Egy hallgató lelkiismeret-furdalással viaskodva fogadja el a szülői áldozatokat, regényhősként egyre maga előtt látja küzdő, küszködő szüleit. Mindkét szülőjét alkalmasnak és érdemesnek tekinti arra, hogy vezetéknevüket viselje. Néhányan arról számoltak be, hogy édesanyjukat őszinte barátnak is tekinthetik, ami a kölcsönös bizalmat megkérdőjelezhetetlenné teszi. Állítják, jó lenne, ha minél több fiatal követhetné szülei példáját az együttélés hűségét és harmóniáját tekintve. Sajnos a diszharmonikus viszonyok beárnyékolják az utódok kapcsolatait is. Talán messzire sodródtunk már a családi ellentétek, a Rómeók és Júliák kétségbeejtő világától. A szülő a házasságban is gyermeke boldogulására szavaz. Néhány hallgató azt is jelzi, milyen könnyű beilleszkedni társa új családjába.
A vizsgált korosztály szerint a párkapcsolat legfontosabb eleme a bizalom. Elengedhetetlen tényezőnek tartják a fiatalok, hogy olyan legyen a társ, akivel bármilyen problémát meg tudjanak beszélni. Olyan legyen, akivel meg lehet osztani a gondolatokat, akitől tanácsot lehet kérni, és akire felnézhetnek. "Persze bármelyik baráttól vagy barátnőtől is lehet tanácsot kérni, de az igazi barát, vagyis a kedves, teljesen más szerepet tölt be az illető életében, és sokkal fontosabb számára."
Egy másik vélemény szerint párkapcsolatban elengedhetetlen, hogy a párok jól ismerjék egymást. Ismerniük kell egymás természetét, mert a hiányosságok a későbbiekben törhetnek a felszínre. A vélemények alapján kitűnik a válaszokból: egy kapcsolat stabilitását az is erőssé teszi, ha vannak közös álmaik, vágyaik és céljaik, amelyeket együttesen, közös erővel szeretnének megvalósítani, hiszen az együttes erőfeszítés és küzdés is közelebb hozza a párokat egymáshoz, meg tudják becsülni egymást.

Vallomások szerelemről, házasságról

Az esszéírók többsége nem tartja elsődlegesnek az eljegyzést, az esküvőt, a házasságot. Ez azért is figyelemre méltó, mert a nyilatkozók 80-85 százaléka nő, akik köztudottan többet kockáztathatnak a párkapcsolatokban. Akik a tradíciókat ápolják, a biztonságra hivatkoznak. Keresik a hűséges társat, a lelki tisztaságot, a szeretetet, a figyelmességet, az udvariasságot, a tisztelettudást. Egy lányhallgató találóan állapítja meg, hogy lehűlt a világ, az eszményített férfiideál kihalóban van. Meg kell jegyezni, hogy az emberi kapcsolatok kiüresedése miatt egyre több igény nehezedik a párkapcsolatokra. Annak ellenére, hogy az "együtt-járás - együtthálás" közötti akadályok szinte teljes mértékben elhárultak, mégsem irigylésre méltóak a mai fiatalok. Az ismerkedési alkalmak és lehetőségek szinte minimálisra zsugorodtak. A túlzottan hangos diszkó, a fiúk italtól, drogtól feszített, kizárólag szexuális érdeklődése kizárja az érzelmi közeledéseket. Megbízhatóbbak a tartalmas elfoglaltságok (könyvtárlátogatás, színház, sport stb.) nyomán született kapcsolatok. A fiatalok maguk is jól érzékelik, hogy a műveltség és látókör szélesedése nyomán a testiség nem pótolja az intelligenciában mutatkozó fogyatékosságokat. A nyilatkozók 90 százaléka mégis úgy látja, hogy a külsőségek dominálnak, és a legtöbben megelégednek a szexualitás "egyéjszakás" élvezetével. Egy hallgató állítása szerint a fennmaradó 10 éppen a 90 százalékos többség miatt nem tudja elveit érvényesíteni. Megoszlanak a vélemények a barátságból születő szerelem lehetséges voltáról is. Egyesek kizártnak tartják, mások elengedhetetlen előzménynek tekintik az egymás megismerésére irányuló barátságokat. Általában az elanyagiasodott világot is felelőssé teszik a párkapcsolatok diszharmóniáiért. Egyikük sem keresi a "menők" tündöklésének hátterét.
A hallgatók a párkapcsolat kialakulásáról és meglétéről eképpen vélekednek: "Minden embernek szüksége van párkapcsolatra, mert csak így lehet teljes az élete. A legfontosabb tényezők a párkapcsolaton belül a szeretet, a megbecsülés, és a kölcsönös megértés." "Fontos, hogy két ember életkorában ne legyen nagy eltérés, az érdeklődési körük is hasonló legyen, és a felmerülő problémákat is közösen tudják megbeszélni, megoldani." "Fontos az egymás iránti tisztelet, megbecsülés." "Nagyon fontos, hogy egy pár mindent meg tudjon beszélni. Bizalom nélkül nem alakulhat ki jó kapcsolat két ember között." "El kell tudni fogadni a másik embert a hibáival együtt, hiszen tökéletes ember nem létezik." "Az adok-kapoknak kell érvényesülnie, hiszen ha szeretetet akarok kapni, ugyanannyit adnom is kell, és a felek alkalmazkodjanak egymáshoz, de ne adják fel a személyiségüket és barátaikat a másikért." "Az együtt töltött évek során az ideális párkapcsolatban a szerelem, a szeretet mindinkább elmélyül, egyre erősebb kötelék alakul ki a párok között, a kor előrehaladtával pedig egymás nélkül szinte elképzelhetetlennek tartják az életet." "Az a fontos, hogy az ember szeresse annyira a másikat, hogy el tudja fogadni a hibáival együtt, és tudjon vele élni." "Az ember társas lény, szüksége van valakire, akivel meg tudja osztani örömeit és bánatát." "Szerintem szerelem nélkül nem lehet teljes egy kapcsolat." "A lelki és testi egyensúlyhoz szükség van egy társra, de fontos, hogy őt szerelemmel szeressük." "Az igazi párkapcsolatnál nemcsak a szexuális élmények számítanak, hanem a kölcsönös odaadás, szeretet, önfeláldozás, bizalom, megértés is hozzátartozik." "A párkapcsolatban az egyén önmagát is megismeri, és bármilyen nehéz helyzetet is könnyebb megoldani, ha van az embernek társa, aki segít, akire számíthat, akire támaszkodhat." "Nem árt néha hibázni is, hiszen fenn kell tartani az izgalmat, s a bajban ismerik meg az embert."

Nehéz megtalálni és megtartani

Az optimista kormánynyilatkozatokkal ellentétben még mindig kilátástalan a házasságra lépők boldogulása (lakás, állás, gyermekvállalás stb.), harmonikus révbe jutása. A lányok állítása szerint a férfiak későn érnek meg a házasságra. A háttérben valószínűsíthető egzisztenciális gondok húzódnak meg. A nők megnyilatkozásai is ellentmondásosak. Vannak, akik a változatosságra esküsznek, házasságkötés után is jogot formálnak az önálló szórakozásra, programalkotásokra. Mindkét nem fontosnak tartja a szuverenitás, a személyiség autonómiájának megőrzését. Egyikük sem akarja "átnevelni" leendő társát, sőt nevetségesnek tartják a rossz szokások folyamatos nyesegetését. Elhatározásaik gyakorlatra váltása révén kedvezően változna a tartós kapcsolatok hangulata.
A "rohanó világ" felmentő szlogenje jelen van több írásban is. Az emberi tartalmak kiüresedése okán gyakran hivatkoznak a felfokozott életritmusra. A házasságon kívüli együttélés több fiatal számára elfogadható, de az egymást követő szükséghelyzetekben halálra ítélt ez a kapcsolatfajta. A szülők általában helytelenítik a házasságon kívüli kapcsolatot, ezért nem is nyújtanak támogatást. A fiatalok szülői segítség híján nem boldogulnak.
Rokonszenves a születendő gyermekről való vélekedés. Valamennyien azt vallják, hogy semmiféle kapcsolat nem árthat az utódoknak. Meglepően sokan foglalkoztak az emberi kapcsolatok felelősségével, a belső értékek prioritásával. Több megnyilatkozás azt igazolja, hogy a feminizmus feltartóztathatatlan. A nők már nem fogadják el a másodlagos szereposztást, az önző és egoista férfimagatartást. Az önmegvalósítás már nem korlátozódik a házimunkára, gyermeknevelésre: "bent maga ura, aki rab volt odakint" (Szabó Lőrinc: Semmiért Egészen). A szabadosságot szinte mind elítélik. Eltűrhetetlen számukra, hogy valakinek a férjét, menyasszonyát, barátját birtokolják élő kapcsolataik mellett. A többség nem szeretné megosztani társát. Az esetleírások tartalmából kitetszik a felkészültség, tanultság. A korai nemi érést, a családon belüli szigort jól ítélik meg, miként a kielégülés-kiégés reális veszélyeit is. Valószínű, hogy elégedetlenek a szerelem nyújtotta örömökkel, beteljesülésekkel. Érthetetlen a múltba merengés, az elődök szerelmi életének idealizálása (megszépítése).
A vagyoni különbségekre épülő érdekházasságok, bigott erkölcsi szokások szinte elhallgattatták a testi örömöket, álszemérmes módon rejtegették a szexualitást. Ezekhez a konzervatív tradíciókhoz fordul vissza két fiatal. Ők kizárják a házasság előtti szexuális életet a társas kapcsolatokból. Visszatér a szexus, erosz, fiba, agapé-komplexum hite s gyakorlata. Figyelemre méltó, hogy a személyes boldogságnál többre tartják egymás boldogítását. Ez a szemlélet igen elgondolkodtató és előremutató, más értékrendben gondolkodóknak is. Sajnálatos a családfői szerep negatív átértékelődése egy-két megnyilatkozásban.
A szellemi partnerség is fontos kritérium, de tartós párkapcsolatokon belül már eltűnnek az esetleges különbségek. Egy esetben történt utalás az elutasító gőgre: "Nem fogom a koszos, olajos ruhádat mosni két diplomával." Valószínű, hogy tapasztalatok egybecsengése íratja le a nagy igazságok egyikét: "Nehéz megtalálni és megtartani." Az olvasó hiányérzetét fokozzák a sorozatos elhallgatások, amelyek a szerelem szépségeire utalnának. Ha nem is vártunk Radnóti-szerű megnyilatkozásokat, mégis eszünkbe jutott a kedves közellétének öröme:
"mit mondjak még?
a tárgyak összenéznek/
s téged dicsérnek,
zeng egy fél cukordarab/
az asztalon és csöppje hull a méznek/
s mint színarany golyó ragyog a terítőn,/
s magától csendül egy üres vizespohár./
Boldog, mert véled él."

Hűség, jó szavak, férfiönzés

Találkozunk olyan esetekkel is, amikor nem vallották meg, hogy mit jelent számukra a szerelem és párkapcsolat. Néhányan említették csupán: "Tudjon jó szót mondani, mikor mások nem." A jó szó általában "éltetne." A párok közötti térbeli távolság hatását kétféleképpen ítélik meg. Egyikük a hűség próbakövének tekinti, mások elidegenítő hatásként minősítik. Fontosnak tartják a "mindent megbeszélni" gyakorlatát. Többen egy-egy kapcsolat kudarcára mutatnak rá, a problémák elhallgatásának egyenes következményeként. Az önállóság, az önmegvalósítás többször is felszínre kerül. Bizonyára férfikívánság fogalmazódik meg, amikor a névtelen közlő tiltakozik a kedves állandó közelléte ellen. Gyakorta visszatérő panasz, hogy a férfiak gyakran csak önmagukkal törődnek, önmagukkal vannak elfoglalva, fontosságtudatuk rabjai. Vannak, akik a párkapcsolatot az önismeret megvalósítására is alkalmasnak tartják. Csak elvétve találunk kihasznált őszintéket, kettejük titkát elárulókra panaszkodókat, becsteleneket, kalandorokat. Ritka, aki a "mindig van egy jobb" ígéretétől szédülten hajszol újabbnál újabb kapcsolatokat, majd győz és tovább áll. Amennyiben hihetünk a vallomások őszinteségében, az erkölcs változásának, a pozitív tendenciák erősödésének örülhetünk. Sokan a gyorsan érkező és elmúló szerelmek sűrűjében is igyekeznek megőrizni emberi méltóságukat. Megvárják, hogy magától jöjjön a szerelem, legyen a férfi a kezdeményező, teljes és kölcsönös legyen a bizalom.

Van, aki szkeptikus

A fiatalok egy része szkeptikusan látja a mai párkapcsolatokat. Sokan úgy ítélik meg, hogy a fiatalok idő előtt kezdik az ismerkedést, a kapcsolat kialakítását és nem is a megfelelő helyen, pl. diszkóban, ahol nem lehet megismerni a másikat. A vélemények egy része azt sérelmezi, hogy egy kapcsolat kialakítását motiválhatja a pénz, az anyagi háttér. A fiatalok azt vizsgálják, hogy kinek milyen autója van, kinek milyen márkás a ruhája, milyen a telefonja, és ezek alapján döntik el a kapcsolat létrejöttét. Másrészt hiányolják a mai kapcsolatokból a szerelmet és a bizalmat, a megértést. Úgy gondolják, hogy ma elszaporodtak az úgynevezett egyéjszakás kalandok, amelyek nagymértékben csökkentik az egészséges és tartós kapcsolat kialakulását. Negatívumként jelenik meg a véleményekben az is, hogy nincs megfelelő hely a fiatalok számára, ahol ismerkedhetnének. A szórakozóhelyeken hangos a zene, s igen sokan alkohol vagy egyéb szerek hatása alatt állnak, ahol nem az az elsődleges szempont, hogy egy hosszú távú és tartós kapcsolatot alakítsanak ki; gyakran másnap egymás nevére sem emlékeznek az ébredés után.
A fiatalok írnak arról is, melyek azok a jelenségek, amelyek a párkapcsolat ellen, vagy a párkapcsolat megromlása ellen szólhatnak. "Sajnos az embereknek nem jut elég idejük egymásra, ezért arra is oda kell figyelni, hogy mindig legyen időnk a másikra." "Minden kis apróságon a párok úgy össze tudnak veszni, hogy napokig nem is szólnak egymáshoz." "A mi kapcsolatunk az állandó féltékenység miatt ment tönkre." "Fontos, hogy a társát ne akarja megváltoztatni és magához láncolni senki, ne akarja egyik sem a másikat ellenőrzése alatt tartani." "A féltékenység egy bizonyos fokon természetes, de bizonyos határokat túllépve tönkre tehet egy nagyon jól működő kapcsolatot is." "Rossz, ha a kapcsolatban a féltékenység rendszeressé válik, illetve, ha csak az egyik fél akarata érvényesül mindig." "Ne alakítsunk ki tartós kapcsolatot olyan emberrel, akivel teljesen különbözőek vagyunk." "Azt is megkérdőjelezem, hogy létezik-e a nagy ő?" "Ahogy mondani szokták, egy ember sincs hiba nélkül, és mindenkivel lehet veszekedni." "Azokban a kapcsolataimban amelyekben nem éreztem szerelmet, csupán csak tetszett a másik, jól kijöttünk egymással, de a gondokat nem tudtuk igazán megoldani." "Úgy érzem, a hűség nem igazán van jelen a mai párkapcsolatokban, hiszen ha igazán szeretünk valakit, a másik nagyon fontos. Sajnos környezetemben a hűség már szinte életunt jelenség, és ez nagyon kiábrándító" "A párkapcsolatok fontos tényezője lett az anyagi háttér."

Világnézeti, vallási alapon

A legszilárdabb érvrendszert a vallással elkötelezett hallgatók vonultatták fel. Tagadhatatlanul hisznek abban, amit vallanak, nem tudnak és nem is akarnak másféleképpen élni, kijelölt útjukról letéríthetetlenek.
A fiatalok véleménye alapján az is kitűnik, hogy ők az igazán tartalmas és komoly kapcsolatokat részesítik előnyben, a rövid távú kapcsolatokat szinte elítélik. Mindegyik fiatal arra törekszik, hogy megtalálja azt a társát, akivel egy életen át el tudja képzelni a jövőjét. Igen határozott elképzeléseik is vannak a távlatokat illetően: házasság, gyerekek, munka. A párkapcsolat kiteljesedését is csak a házasságban tudják elképzelni, van néhány vélemény, amely bár nem teljesen ítéli el a házasság nélküli együttélést, de nem is tartja helyesnek.
És végül nézzük meg a harmadik csoportosítást, amely a világnézeti, vallási alapon határozza meg a párkapcsolat alakulását.
Bár rejtetten, de a vélemények nagy többségéből kitűnik a vallásos neveltetés és családi háttér.
A Bibliával hasonlítja össze a párkapcsolatát egy 21 éves fiú, aki mint írta, megtért. A szeretetet, a szerelmet, a külső és a belső tulajdonságok elfogadását ő is nagyon fontos, alapvető tényezőnek tartja. Azonban ő a két ember kapcsolatát Isten szavához igazítja: "Ha két ember, fiú és lány Isten szavához igazodik, nincs olyan hullámvölgy, amin ne lehetne túljutni." Valamint fontosnak tartja a közös feloldozást, amely mélyíti a kapcsolatot. Ő csakis hívő lányban tud gondolkodni, párjául csak olyan lányt választ, aki maga is hívő. Nem hisz a házasság előtti szexuális életben, szinte elítéli, csak és kizárólag a házasságon belül tudja elképzelni a szexualitást. Mint írja: "Bízok az Uramban, hogy a kellő időben maximálisan rá támaszkodhatok ebben a kérdésben, elfogadom akár azt is, hogy ne legyen társam, azt is, hogy legyen." Addig pedig, amíg meg nem találja a neki megfelelő társat, önmegtartóztató és józan életet szeretne élni.
Írásunk látlelet egy szubkultúrában élő fiatalok rétegéről, amelynek tapasztalatait a nevelőmunkában, a csoportok fejlesztésében, a személyiség alakításában jól alkalmazhatunk.

Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona
Fotók: Pál Imre

Az oldal tetejére

Vissza a tartalomjegyzékhez