Az ember eredetének családfája enyhén szólva is kissé kusza, és ha meg szeretnénk állapítani, hogy ki származik kitől, sokszor eléggé ködös és kétségbeejtő eredményeket kapnánk. Amit legalább a paleoantropológusok még tudnak, az az, hogy hogyan származunk majomszabású elődeinktől, az australopithekusz féléktől. Vagy legalábbis tavalyig azt hitték, hogy tudják. Mára már ez a kevés bizonyosság is hamisnak bizonyult.
A legrégebbi ausztralopithekusz fajta, az Australopithecus anamensis, amely 4,1-3,5 millió évvel ezelőtt élt és kezdetlegesebb fogazata és koponyaformája volt, mint az utána élt A. afarensis fajtának ( legismertebb arról a csontvázleletről, amit Lucy-nak kereszteltek el), ami Afrika keleti részén élt 3,6-3 millió évvel ezelőtt. Lucy után az A. africanus következett, ami 3-2,6 millió évvel ezelőtt rótta Afrika déli területeit, és már az A. afarensis-nél nagyobb volt az agytérfogata, kisebbek a tépőfogai és rövidebb az állkapcsa.
Ezek után nem hibáztatható senki, ha feltételezi, hogy a három faj egyenes leszármazási sorrendben következett. Mára viszont ez nem is olyan valószínű. Júliusban a kutatók bejelentették, hogy az A. africanus-nak az eddig feltételezettel ellentétben valószínűleg sokkal majomszerűbb volt a testfelépítése, mint feltételezett elődének, A. afarensis-nek. Két paleoantropológus, Henry McHenry, a California Egyetemről, és Lee Berger, aki a Dél Afrikai Witwatersrand Egyetemről több száz auszralopithekusz láb-, és karizület minta vizsgálata után következtetéseket vontak le a valaha élt példányok végtagméreteire vonatkozóan. “Hirtelen világossá vált előttünk egy tendencia: az africanus-nak rövid hátsó végtagjai voltak,” magyarázza McHenry. Ez modern emberi arányokra lefordítva azt jelentené, hogy a hátsó lábak egy kb. 40 kg súlyú emberhez tartoznának. Ezzel szemben, a mellső végtagok, bár voltak méretbeli eltérések (McHenry szerint valószínűleg a hím és nőstény példányok közötti méretkülönbségekből eredően), hosszuk alapján inkább tartoznának egy 60 kg-os emberhez.
“Az africanus hosszabb karjai valószínűleg még a fák közötti életmódnak a jele,” magyarázza McHenry. “Viszont a hátsó végtagok már két lábon járásról tanúskodnak, és minden kétséget kizáróan földön jártak. Valószínűleg még sok időt töltöttek fákon, alvásra, táplálékért és a veszély ellen.”
Az afarensis-nél a majomszerű tulajdonságok már nem ennyire kifejezettek, minden jel arra mutat, hogy a feltételezett előd már kevesebb időt töltött fákon. Szóval, vajon fejlődhetett-e ki az africanus az afarensis-ből? Berger szerint ez elég meglepő lenne. Miután az africanus oly sok tulajdonságban hasonlít a későbbi Homo fajokra, Berger boldogan lelökné az afarensis-t a hominid családfa emberi ágáról.
McHenry nincs teljesen meggyőzve. “Talán igaza van, de nem hiszem, hogy ennyire biztosak lehetünk ebben,” véli. “Az afarensis-nek kezdetlegesebb koponyája és állkapcsa volt, ami lehetségessé teszi, hogy akár az africanus őse legyen. Az ezelőtti számítógépes algoritmusos vizsgálatok azt sugallják, hogy az afarensis az africanus őse volt, ami a családfán egy ágon található a Homo fajokkal. Még sok alapos kutatást kell elvégeznünk ahhoz, hogy bármi biztosat mondhassunk.”